Az első világháborús területi veszteségek hatására Magyarország többek között elvesztette legfőbb fakitermelő hegyvidékeit is, így a fahiány pótlására 1918-’19-ben a Bükk erdeiben létesítendő feltáró vasút építéséről határoztak. A Szinvavölgyi Erdei Vasút (Sz.E.V.) nyomvonalát 128,97 m tengerszint feletti magasságról (Miskolc-Fáskert) indulván a 17,7 km-rel arrébb helyezkedő, 379,88 m tengerszint feletti magasságon fekvő Garadna közé tervezték. A tervek elkészítésével Stern Zsigmond és Stern Imre budapesti mérnököket bízta meg a Földművelésügyi Minisztérium. A Mély-völgy áthidalásának nehézségei miatt a kivitelezést ők azonban nem vállalták. Ekkor Kaán Károly, az FM akkori helyettes államtitkára, az akkor alig 30 éves Modrovich Ferenc erdőmérnököt bízta meg a felvetődött tervezési nehézségek megoldására. A Mély-völgyi viadukt tervezésével és megépítésével Modrovich Ferenc beírta nevét az erdészeti mélyépítés történetébe, és e területen hazánk közismerten legkiválóbb szakembere lett. A Miskolc – Garadna fővonal 1920. november 4-ére készült el. A Mély-völgy áthidalására 25 m magas, 64 m hosszú, háromnyílású, Gerber tartós hidat építettek. Lillafüred állomás előtt egy 112 m-es, utána pedig egy 119 m-es alagút, a Hámori-tó mellett pedig egy 4x8 méteres, hazánkban egyedülálló ívhíd készült. Az első fával megrakott szerelvény 1920. november 14-én érkezett Garadnáról a Fáskert végállomásra. A kisvasút alapvető feladata évtizedeken át a fa, a szén és a dolomit szállítása volt. A rendszeres forgalom az 1921. december 30-i szakhatósági bejárás után indult meg.

       A fővonalból kiinduló szárnyvonalak szintén Modrovich Ferenc főerdőmérnök tervei alapján épültek:

• a Ládi szárnyvonal: Az 1921-’22-ben épült 3 km hosszú vonal a MÁV normál nyomtávolságú diósgyőri vonalának Ládi rakodó állomásával teremtett összeköttetést.
• a Lillafüredről kiinduló Kerekhegyi rakodó szakasza, mely szintén 1921-’22-ben épült.
• a Papírgyár – Mahóca közötti 11 km-es szárnyvonal, épült 1920-’22 években.
• a Ládi rakodótól a déli Bükk irányába 1921-ben épített, a Vásárhelyi rakodót elérő 4,4 km-es Tatárároki szárnyvonal.

       A Sz.E.V. az üzemszerű működést az I. világháború alatt a felvidéki erdei vasutak által megrendelt, de oda a fent említett okok miatt már le nem szállított 2 db MÁV 490-es sorozatú, négytengelyes gőzmozdonnyal (amelyeket később még 3 db hasonló típusú követett) és 27 db négytengelyes, forgóvázas teherkocsival kezdte. Évi 50-55 ezer tonna faanyagot szállítottak, valamint a Vasgyár és a Papírgyár részére szenet a Márta bányából, dolomitot a szomorúi kőbányából. 1923. augusztus 18-tól szóban, majd 1924. május 3-án rendeletben is engedélyezték a személyszállítást. A diósgyőri vasgyárba Hámorból, Ómassáról, Újmassáról jártak be dolgozni a kisvasúton, továbbá a kirándulók népes csapatát is szállította a Bükkbe. 1925-től a lillafüredi építkezések jelentősen növelték a Sz.E.V. teljesítményét. 1928-tól közlekednek azok a nyitott "Diamond"  kocsik, amiket az Orenstein és Koppel cég alakított ki a Sz.E.V. megrendelésére.

       1929. júliusától a Sz.E.V. nevet LÁEV-re változtatták. Ekkor kapta meg az 1928-ban megrendelt 2 db Ganz gyártmányú, forgóvázas benzinmotorkocsit és az ezekhez tartozó 2 db Ganz és 3 db Orenstein és Koppel gyártmányú, azonos kivitelben megépített mellékkocsit.

       Az 1930. június 7-én megnyitott Palota Szálló fellendítette a kisvasút turisztikai forgalmát. 1954-ben a MÁVAG szovjet dokumentáció alapján nagy mennyiségben gyártott KV-4 típusú, nagy teljesítményű szerkocsis gőzmozdonyokat, melyek közül egy, 447-401 pályaszámon a LÁEV-hez került. Szintén az 1950-es években jelentek meg a C-50 típusú dízelmozdonyok. 1961-től van forgalomban az 508-as pályaszámú Mk48-as mozdony. A gőzvontatás 1972-ben szűnt meg. 1977-ben az 506 és 510, 1981-ben pedig az 501-es pályaszámú Mk48-as mozdonyok kerültek a LÁEV-hez a MÁV által felszámolt keskeny nyomközű vonalakról. A teherszállítás 1990-’91-ben szűnt meg, és ezzel egyidejűleg a Ládi és a Kerekhegyi szárnyvonal.

       Napjainkban Miskolc, Dorottya utca és Garadna állomások között egész évben járnak a vonatok. 1998 óta ismét közlekednek nyári hétvégeken menetrend szerinti személyvonatok Mahócára.

       Az Északerdő Rt. mindent elkövet azért, hogy a legendás LÁEV kisvonatot unokáink is élvezhessék. A LÁEV két világot köt össze: a szerelvényekre Miskolcon, a modern nagyvárosi környezetben felszálló utas hamar a Bükk tiszta levegőjű, gyönyörű tájain találja magát. A vasút büszke múltjára, hagyományaira és megőrzi tárgyi emlékeit. Az Északerdő Rt. Garadna végállomáson az 1998. május 9-i Kisvasúti Napon nyitotta meg az Erdészeti és Vasúttörténeti Múzeumát. Az 1954-ben gyártott és 1972-ig közlekedő, Magyarországon valaha volt legnagyobb erdei vasúti gőzmozdonyt felújíttatta és külön kérésre közlekedteti.